Széchényi Pál érsek kiállítása

A kiállítás 2015. április 18-án tartott ünnepélyes megnyitásán Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök és Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök, valamint más egyházi és városi vezetők, továbbá a tudományos élet jelentős képviselői mellett részt vett és beszédet mondott Csóka János tartományfőnök atya.

2015. április 18.

A kiállítás 2015. április 18-án tartott ünnepélyes megnyitásán Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök és Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök, valamint más egyházi és városi vezetők, továbbá a tudományos élet jelentős képviselői mellett részt vett és beszédet mondott Csóka János tartományfőnök atya.

Gyöngyösön, 1645. június 28-én született Széchényi Pál érsek 1661-ben egyszerű novíciusként – frater Paulusként – lépett a Pálos Rendbe, és lett a sopronbánfalvi kolostor lakója, majd fogadalmai letételét követően filozófiai stúdiumait Bécsben végezte, a szent teológiát pedig Rómában tanulta. Hazatérve kamatoztatta tudását, 1673-tól a rend újonnan megnyitott teológiáján tanított Nagyszombatban. Bánfalvi perjelként érte 1676-ban a hír, hogy nagybátyja, Széchényi György érsek közbenjárására – szerzetesi fogadalmai alól szabályosan felmentve – címzetes pécsi püspök, majd 1677-ben győri nagyprépost, 1687-ben veszprémi püspök lett, 1696-ban pedig a kalocsai érseki címet nyerte el. A Rákóczi szabadságharc idején békéltetőként tevékenykedett, személyesen tárgyalt több alkalommal a fejedelemmel is. Ezeket az erőfeszítéseit nem kísérte siker, bár mindkét fél nagyra értékelte működését, a bizalmatlanság légköre azonban legyőzhetetlen akadályt jelentett.

A kiállítás gazdag anyagában Pál érsek személyében a szerzetesből lett főpap mumifikálódott tetemének kutatási folyamatát és eredményeit szemlélheti a látogató mély történelmi és kulturális összefüggésben.

A pálosok számára különösen sokat jelent az, hogy e magasra emelkedett szerzetes, főpap és hazafi a fiatalsága pálos eszményéhez mindvégig hűséges maradt. Ennek bizonyságát adta, amikor végrendeletileg meghagyta, hogy kedves rendtársai körében leljen nyughelyet a sopronbánfalvi kolostorban: ott, ahonnan szerzetesi élete elindult. A Széchényiek – családi döntés nyomán – 1811-ben vitették a testét a nagycenki családi kriptába, immár végsőnek tekinthető nyughelyére.

Akik a kiállítást megtekintik, a tudományos értékek mellett minden bizonnyal megéreznek valamit abból a mozgatóerőből is, ami Széchényi Pál érseket feladatai odaadó, lelkiismeretes megoldására indította szerzetesrendünk, egyházunk és nemzetünk szolgálatában.