A szegény, de vallásos családból származó József atya középiskola felvételi kérelmét 1950-es évek elejének zaklatott viszonyai között az osztályfőnöke nem küldte el, ennek ellenére azonban a Gondviselésnek hála, szinte az utolsó percben mégis sikerült az Esztergomi Ferences Gimnáziumba bejutnia. Nagyon szeretett a Ferences Gimnáziumban tanulni, kitűnő szerzetes-tanárai voltak, ma is szívesen gondol vissza rájuk. Sajnos a gimnáziumi tanulmányai az otthoni életet még nehezebbé tették, ezért a nyári szünet számára mindig kétkezi munkával telt, hogy valamit keressen, és így segíthessen a szüleinek. Aratni, kapálni volt, és napszámba is járt. A nagy szegénység miatt édesanyja csak egyszer, a ballagására tudott eljönni Esztergomba. Középiskolás évei alatt erősödött meg benne véglegesen a papi hivatás gondolata, ami az egri szeminárium elvégzése után a papszentelésben teljesedett ki, az akkor már titkos pálos szerzetesi fogadalmat tett József atyában, és torkollott a máig is sokakat gazdagító és erősítő papi és szerzetesi életébe, melynek az egyik elismerése ez a kitüntetés is.