Változásban az örök

 

2020. július 17.

 

Szentmisére való csendes várakozásomban környezetemet szemlélgetve, ráébredtem, a fűszálak és apró virágok ugyanazok, a táj is változatlan formájú, a vakító kék égbolt sem változott, a simogató szellő is ugyanúgy érintette hajamat, arcomat. Minden ugyanaz, de mégis más. Az elmúlt terhelt hónapok után felszabadulva, kissé megnyugodva az a folyton ismétlődő felismerés kerít hatalmába, hogy Isten milyen gyönyörűnek teremtette a világot, melyet az embereknek ajándékozott. Vajon hogyan gazdálkodunk ezzel a kinccsel? Vajon a karatén megtanított - e megbecsülni szűkebb és tágabb környezetünket? Milyen csodálatos helyen is lakunk! Vigyázzunk a természetre, a tisztaságra, becsüljük, tiszteljük, szeressük egymást!

Az idei kálváriai ünnepi szentmisére kivételesen sok gyermekes család jött el, hogy közösen ünnepeljük Krisztus gyógyító sebeit. Azok a szülők, akik a hit útravalójával engedik el gyermekeiket a világba, valójában a legértékesebbet adományozzák számukra.

Az újonnan megválasztott Puskás Antal tartományfőnök atya ünnepi homíliájában kiemelte Krisztus gyógyító áldozatát. Esendőségünkből adódóan nem tudunk bűntelenül élni. Minden bűn elszakadás Istentől a teremtmények felé való túlzó odafordulás miatt. De van újrakezdés, van gyógyulás! Ha nem félünk Istennek megmutatni gyengeségeinket, botlásainkat, akkor felemel irgalmas szeretetével és újra kezdhetünk mindent. A szentségek megerősítenek. Két út van a széles és a keskeny út. A széles út sokkal csábítóbb, sokan mennek rajta, de teli van a világ kínálta csapdákkal. Ma elterjedőben van az élvezetek habzsolása, a hedonista életérzés. Az áldozatos türelmes szeretet kihaló félben van, pedig e nélkül lélek-halott a világ. Csak a szeretetnek van teremtő ereje. Ha megbetegszik lelkünk, hozza magával a testi bajokat is. A kialakult betegségeket próbálják gyógyítani az orvosok, de nem lehet csak a testet gyógyítani, ha a lélek terhelt.

A szombat esti meghitt szentségimádási órán Bossis Gabriella lelki naplójából olvasott fel Antal atya egy számomra érdekes és megérintő részletet:”Ne élvezd végig a jókat, hagyj nekem is valamit…”Ez a gondolat a kálvárián is előkerült. Vajon miért kéri ezt Jézus? Ő az életét adta önként, szabad szeretetből a mi megváltásunkért. Mi tudunk-e valami számunkra kedves, élvezetes dologról lemondani? Ha ezt tudjuk gyakorolni, szabadságunk lesz a jutalmunk, megtanít elengedni.

A búcsú szentmiséin és a szentségimádási órán megélt belső öröm által a boldog lét érzése járta át lelkemet, az eltelt nehézségek ellenére is. Mintha hirtelen minden meggyógyult volna. A szentbeszéd után feltámadó, erőteljes, de mégis könnyű szellőben talán Jézus gyógyító szeretete járta át mindannyiunk lelkét. Istennél a gyógyulás!

Zsombokné Stedra Katalin

Márianosztra, 2020.