A lelki felüdülés helye

A Magyar Mezőgazdaság cikke a pálosszentkúti kolostorról és kegyhelyről.

2021. január 4.

A mai Petőfiszállás községhez tartozó 473-as Szentkút-tanyára látogattam el a minap, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend egyik központjába, amelynek – írásba foglalt hitvallásuk szerint – a keresztény magyar haza szellemi és hitbeli védelme a mindenkori célja. A virágos-bokros-fás környezet télen kicsit kopár, de a karácsonyi hangulat így is meseszéppé teszi.
Elbűvölő a hely, lelki felüdülés ide kirándulni, kicsit meditálni, a parkban sétálni, megpihenni a fák között, és nemcsak azok számára, akik kötődnek valamilyen módon a pálos rend hitéletéhez. Akik egyszer, akár csak mint turisták, ellátogatnak az egyik legmeghittebb magyarországi búcsújáró helyre, mindig visszavágynak ide. A virágos-bokros-fás környezet télen kicsit kopár, de a karácsonyi hangulat így is meseszéppé teszi, tavasszal, nyáron, ősszel pedig még vonzóbb az élettől lüktető természet.

A gyógyító forrás legendája

A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor nyáját éjjel is legeltetve, ismeretlen forrásra bukkant, aminek a vizében Boldogságos Szűz Mária alakját vélte megpillantani. Ennek híre gyorsan elterjedt a környéken, és sokan eljöttek a kúthoz, hátha ők is tanúi lehetnek a csodának, de vizéből mindenesetre vittek haza a betegeiknek.

A hagyomány azzal magyarázza az eseményt, hogy annak idején a falu papja a betörő török csapatok elől a templom előtti forráskútba rejtette az oltáriszentséget, nehogy a törökök megszentségtelenítsék.

De nem ez az egyetlen csodás történet a kúttal kapcsolatban. Az 1700-as évek végén egy béna koldus érkezett a szent kúthoz, aki ivott a vizéből, megmosakodott benne – és meggyógyult, lába visszanyerte erejét. Mankóit a forrás mellett a földbe szúrta, ezek kihajtottak és nagy fává terebélyesedtek. A fákat később a búcsúsok szilánkonként széthordták.

A népes búcsújárások hatására a kiskunfélegyházi városi tanács kőkeresztet emeltetett a helyszínen, ám a váci püspöki hatóság 1793-ban betiltotta a zarándoklatokat. Ennek megerősítésére a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyasi ember trágyával tömte el a víz útját, akinek a földjén sokszor letiporták a búcsúsok a friss vetést. Ám a forrás a piszkot kiszórta, hogy még nagyobb erővel törjön fel. Ezt égi jelnek tekintették, utána nem is mert senki a forráshoz nyúlni.

Körülkerítették, védőtetőt húztak föléje, és egyre többen jöttek a zarándokok – különösen pünkösdkor és kisasszonynapkor – a „szentkúti Szűzanyához”.
A millennium alkalmából megépítették a Skapulárés Szűzanya kápolnáját, 1940-ben pedig a Magyarországra visszaköltözött pálos rend telepedett le Szentkúton, ami ekkor kapta a Pálosszentkút nevet. Azonban alig egy évtizednyi munkálkodás után őket is feloszlatták.

Búcsújáróhely, múzeum, zarándokház

A Kiskunság és a Duna-Tisza közének népe viszont nem hagyta el a pusztai búcsújáró helyet: adományaiból tovább építette és szépítette. 1958-ban készült el az esőbeállóval egybeépített keresztút, amelynek állomásait más-más település zarándokai emelték. Új védőtetőt kapott a szent kút, megépült a lourdes-i barlang, a szabadtéri oltár, a Szent Kereszt-kápolna és a prágai kis Jézus szobra, amely előtt a búcsús ünnep végén a pap megáldja a jelen lévő kisgyerekeket. Hamarosan megnyílt a máig gyarapodó Mária-múzeum. (...)

Már megkezdődtek a terep rendezésének vízügyi előkészületei, azonkívül a madármegfigyelők és a kilátó számára kijelölt helyeken is megindultak a tereprendezési munkálatok.

A pálosok csak a rendszerváltás után térhettek vissza Szentkútra, de a szerzetesek keze nyomán a kegyhely megújult, kibővült, és a folyamat ma is tart.
Petőfiszállás és Pálosszentkút mára eggyé vált, a községet és a pálosok birodalmát mindössze 2 kilométer választja el egymástól. Szász János, a község polgármestere kalauzolt el a rend itteni központjába, és ekkor látható volt, milyen jó kapcsolatban van egymással a település és a zarándokház.

Messzi vidékekről is járnak ide a pünkösdi és a kisasszonynapi búcsúra – ha éppen nem küzdünk világjárvánnyal. A búcsúk idejétől függetlenül érkeznek turistacsoportok, és jönnének még többen is, pedig elég kevés turisztikai marketingkiadványban láttam nyomát mint országos figyelemre számot tartó látványosságnak.

Talán kevesen tudnak róla a megyén kívül, hogy milyen szépséges, lelket nyugtató környezet fogadná itt őket – valamint, ami szintén fontos, szállás is van egész évben, egyedül utazóknak és csoportoknak is.

Hogy is zajlik egy ilyen búcsú? Az érkező csoportok megkerülik a templomot, hogy utána felsorakozzanak az oltár előtt Mária köszöntésére. Ennek végeztével körüljárják az oltárt és elhelyezik rajta az adományaikat. Éjjel fáklyás körmenetben kerülik meg a kegyhelyet. Megkapó látvány a millió apró gyertyával kilométeres sorban vonuló processzió. Ezt a nagy körmenetet az ünnepi nagymise után megismétlik. Éjjel is nyitva van a templom, bent énekelnek, imádkoznak, virrasztanak a hívők, mások – pásztor elődökhöz hasonlóan – a szabadban éjszakáznak és ájtatoskodnak.

De ez a hely máskor is alkalmas a világ zajától való elvonulásra, magányos vagy kisebb csoportos lelki programokra, elmélyedésre, mint azt Barna Gábor kifejti a Búcsúhelyek és kegyhelyek Magyarországon című kiadványban.

Az egykori kolostor Mária-múzeumában nemcsak a kegyhellyel, hanem általában a Mária-tisztelettel kapcsolatos tárgyi emlékek láthatók a világ minden tájáról: szobrok, rózsafüzérek, képek és könyvek.

Minden kontinensen

Nem biztos, hogy sokan tudják: az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálo­soké. Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította a rendet 1250-ben a Pilisben. A pápai jóváhagyást 1308-ban kapta meg a rend, amely a török időkig élte virágkorát. A középkori Magyarországon körülbelül száz pálos kolostor működött, de aztán visszaszorult a rend a törökök által meg nem szállt területekre. Az ország visszafoglalását követően újra virágzásnak indult a rend, ami 1785-ig tartott, amikor II. József rendeletben oszlatta fel. Ekkorra szerencsére a lengyel tartomány levált a magyarról, így oda átmenekíthető volt a rend, és máig a lengyelországi Czestochowában van a központja.

Ma már az USA-tól Dél-Afrikáig minden kontinensen működnek a pálosok, még Ausztráliában is.

A magyar pálos szerzetesek száma az egyik kiadványuk szerint 19, és jelen vannak Pálosszentkúton kívül Budapesten, Pécsen, Márianosztrán, valamint az erdélyi Hargitafürdő kolostorában is.

Mint a rend honlapjáról megtudom, a szerzetesség nem jár együtt automatikusan a papsággal. Ha egy fiatalember elhatározza, hogy Istennek szenteli az életét, három fogadalmat tesz: szegénység, szüzesség és engedelmesség az elöljárónak és a rend szabályzatának. Aztán, ha úgy akarja és a közösség is helyesnek tartja, felszentelhető papnak, de ez nem kötelező. A régi közösségekben 10-20 szerzetes és egy-két pap volt. A szerzetesek földet műveltek, építkeztek, dolgoztak és imádkoztak, a pap-szerzetesek pedig lelkipásztori teendőket láttak el.

Ami ma érték

Belépünk kollégámmal a pálosszentkúti zarándokház modern irodájába, amelyet laptoppal és mindenféle korszerű elektronikus szerkezettel szereltek fel.

Ez csak elsőre tűnik anakronizmusnak, mert az itt tevékenykedő fiatal férfiak nyilvánvalóan természetesnek tekintik, hogy az adminisztrációt számítógéppel és interneten keresztül végzik.
Bevételeik adományokból, az egyháznak adott állami támogatásokból és az idős atyák nyugdíjából származnak. Kiadásaik is akadhatnak jócskán: mint az asztalra kiterített nívós kiadványokból kiderül, a Magyar Pálos Rend a szokásos napi hitéleti teendők mellett folyóiratokat, könyveket, naptárakat, prospektusokat is kiad.


Ezeket böngészve kerül a kezembe egy igencsak aktuális téma: ima a koronavírus-betegség megszüntetéséért:

„Jézus Szent nevében parancsolom neked koronavírus démona, távozz tőlem és Magyarország területéről és soha ne gyere vissza.”

De az a XXI. századra utal, amit egy interjúban fogalmazott meg a tartományi rendfőnök: „Maga a kor nem kedvez az elköteleződésnek. Gyorsan változó világban élünk, ezért állandó bizonytalanság vesz körül bennünket. Ami ma érték, nem biztos, hogy tíz év múlva is annak számít. Ki tudja, hogyan változnak a körülmények akkorra? Nagy a kapkodás, sok a rizikó. Miből maradok ki, ha ezt bevállalom?

Forrás: Elek Lenke/magyarmezogazdasag.hu

Fotó: Varga László