Jézus Öt Szent Sebe Ünnepe Márianosztrán

Személyes élmények egy résztvevő zarándok tollából

2016. július 21.

Ezen a szép ünnepen — július 2-án és 3-án — öt szentmisén vehettek részt a Márianosztrára elzarándokoló hívek. Én személyesen három szentmisén voltam jelen és ezek élményeit tudom megosztani az érdeklőkkel.

Immár hagyományosan az első szentmise a Mária-kútnál volt megtartva. Évről-évre egyre többen zarándokolnak el ehhez a kis kúthoz, hogy a Sarlós Boldogasszony tiszteletére bemutatott szentmisén részt vegyenek. Ki gyalogosan, ki kerékpárral, kisvonattal, autóval igyekezett az állandóan csobogó „FORRÁSHOZ”. András atya, a Márianosztrai kolostor perjele köszöntötte a híveket. Ez a szentmise mindig nagyon családias, hiszen olyan közel vagyunk egymáshoz hívek és atyák. A szeretet áradt.
Barnabás atya kedves, meleg hangvétellel emlékezett a Márianosztrán eltöltött időszakáról megköszönve az itt kapott minden figyelmességet, szeretetet. Prédikációjának számomra emlékezetes mondata volt, hogy nem mindegy milyen forrásnál üdítjük fel magunkat. Nem mindegy, hol pihenünk meg. A mi forrásunk Jézus Krisztus kell, legyen, mert Ő kiapadhatatlan, mindig üdítő. Az Ő drága szent teste és vére által új erő tölt el minket minden időben. Jézus erejével meg tudunk maradni jónak a nehézségek idején is és meg tudjuk látni embertársainkban a jót, a szépet, mely a keresztény ember fontos erénye.

Este fél 11-kor Attila atya vezetésével gyertyás körmenetben indultak a lelkes hívek és pálos testvérek közösen a kálváriára az éjféli szentmise bemutatásának helyszínére. A híveket a közelgő villámlások sem tántorították el a csendes zarándoklattól. A távolból szemlélve az apró imbolygó mécsfények az imádság és énekek finom moraja a sötét égboltot megvilágító csendesen cikázó villámok különleges, megható élményként maradtak meg. A vihar előtti csend, puha csend, ahol minden kis apró zizzenés jól észrevehető, Isten jelenlétét éreztette velem. A szarvasbogarak szárnyrezgései, az őzek kicsinyeiket hívogató vakkantása, az éjjeli lepkék virgonc tánca mind-mind Isten körülöttünk lévő teremtett szépségeire emlékeztetett. A lassan felfelé haladó fényfolyam a keresztények világító szeretetét jelképezte számomra. A fény, Jézus Krisztus. Attila atya az elhunytakért ajánlotta fel ezt a szentmisét. Szentbeszéde a hála, a megbocsátás, a bűnbánat fontosságára hívta fel figyelmünket. Mindezeket Isten fiától, Jézustól tanulhatjuk meg. Tudjunk hálát adni elsősorban Istennek. A körülöttünk élőknek is merjünk megköszönni, bocsánatot kérni, megbocsátani. A prédikáció közben már egyre erőteljesebbé, közelibbé váltak a villámok, de a szentmise végéig nem érkezett meg az eső. Ez kegyelem volt. Köszönjük az Úrnak, jelenlétét!

A vasárnapi ünnepi szentmisére közös kereszthordozással indultunk a Bazilikától a Kálváriára élen a meghívott vendég Fejes Antal atyával. A hívek felváltva szívesen vitték a nagy, nehéz fakeresztet. A saját keresztünket is olykor nehéz vinni, de segíthetünk egymásnak.
Kálváriára felérve szélvihar támadt, ami kicsit megnehezítette az oltárszolgálatot. Mi, hívek mégis nyugodtan, szinte már irreálisnak tűnő nyugalommal tűrtük. Mintha mindenki azt érezte volna, hogy Isten jár közöttünk. András atya bátorító szavai is ezt sugalmazták. Antal atya az erős szél ellenére is igazi hittel, állhatatosan tudta elmondani Jézus sebeiről szóló prédikációját: „A bűnök sebeket okoznak. Mi ne sebeket okozók, hanem sebeket gyógyítók legyünk!”
Az ünnep zárásaként, vasárnap délután József atya rendíthetetlen, állhatatos odaadással ismertette a Márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Bazilika történetét.

Ezen a szent hétvégén megtapasztalhattam Isten jelenlétét. Jöhet csöndben, finom szellővel, lágy meleggel, mindent elmosó esővel és tomboló szélviharral. Ez Ő! Megérezhetjük, ha Istenre nyitott a lelkünk. Köszönet ISTENNEK és A PÁLOS ATYÁKNAK!

Zsombokné Stedra Katalin

(Fotó: Kiss László polgármester, Márianosztra)

Ide kattintva megtekintheti az ünnep képgalériáját.