Mária Magdolna ünnep a salföldi pálos kolostorban

Örömteli volt látni idén a sok gyermeket, fiatalt.

2017. július 26.

Évről évre egyre többen gyűlnek össze Salföldön, a pálos kolostor romjainál, a hagyományos Mária Magdolna napi búcsú alkalmából rendezett szentmisére. Örömteli volt látni idén a sok gyermeket, fiatalt. Az idei szentmisét, Puskás Antal pálos atya mutatta be, Bodnár István atya és a a Pálosszentkútról Vörös Bulcsú testvér vezetésével érkezett ministránsok kíséretében.

Ferenc pápa egy tavalyi dekrétumában emelte ünnepi rangra Mária Magdolna emléknapját.

Szent Mária Magdolna az Úr feltámadásának első tanúja és evangelistája, akit mind a keleti, mind a nyugati Egyház mindig a legnagyobb tisztelettel említett. Ferenc papa úgy vélte, a mai időkben az Egyházzal együtt meghívást kaptunk arra, hogy a nő méltóságáról, az új evangelizációról és az isteni irgalmasság misztériumainak nagyságáról szorgosabban gondolkodjunk.

Aquinói Szent Tamás az „apostolok apostolnőjének” nevezte Mária Magdolnát. Mi, a jelen kor keresztényei, mint a nők szolgálatának példaszerű alakját fedezhetjük fel Mária Magdolnát.

A salföldi pálos kolostorrom méltósággal állja az idők viharait. Az ide látogató zarándokokat mindig meglepi az épületegyüttes csendesen, ám mégis erővel teli jelenléte az erdő mélyén. A hiányos falak, a tető hiánya sem kelti azt az érzetet, hogy egy elhagyott, múltbéli helyen vagyunk. Ennek a kolostornak van múltja, jelene és jövője. Évről évre egyre többen jönnek el a hagyományos ünnepi szentmisre. Örömteli volt látni idén, hogy nagyon sok fiatal jött el – akikkel a czestochowai vonatos zarándoklaton is találkozhattunk – és rengeteg kisgyermeket hoztak el az itt nyaraló szülők, nagyszülők. Csodálatos volt látni, ahogy a gyermekek a maguk módján vettek részt a szentmisén. A kolostorrom kavicsos aljzatában tapicskolva, matatva, néhol gyönyörű Krisztusfejek, néhol koronák rajzolódtak ki a kicsiny kezek munkálkodásának eredményeként.

Az idei szentmisét Puskás Antal pálos atya mutatta be, Bodnár István atya, és Vörös Bulcsú testvér által vezetett Pálosszentkútről érkezett ministránsok jelenlétében. Szívhez szóló szentbeszédében több mély gondolatot is megfogalmazott, mely mind egyenként is bőven adott elmélyülnivalót mindannyiunk számára. Szép szimbólumként említette a kolostor fedetlenségét, minek következtében tisztán látható az égbolt, ahova lelkünkkel törekszünk. Beszélt a helyes imádságról. Arról az útról, amin elindulva egyre beljebb és beljebb tudunk kerülni benne, elindulva abból, ha egy hegy imádságát éljük át, eljutva odáig, hogy átérezzük, hogyan is imádkozhatott Jézus Mennyei Atyjához. Mindenkit arra bíztatott, merjük és vágyjuk ezt átérezni és eljutni oda, hogy Mennyei Atyánkat tiszta szívünkből Atyánknak érezzük, hiszen Ő mindig óv, véd és szeret minket.

Szép párhuzam Mária Magdolna és a pálosok között a remeteség szeretete. A legenda szerint az Úr mennybemenetele után Mária Magdolna Krisztus iránti szeretetében nem akart többé embert látni. Ezért elment Aix-les- Bains környékére (ma Dél-Franciaország), és itt élt egy barlangban 30 esztendeig, ismeretlenül, vezekelve. Az imádság minden órájában angyalok emelték az égbe – ilyenkor arca ragyogott, mint a nap. Egyszer csak rábukkant egy pap és elvitte a templomba. Ott megáldozott és karját kitárva elszenderedett az oltár mellett.

Mária Magdolna ünnepe engem is elgondolkoztatott arról, hogy milyen szerepe is van ma a nőknek az evangelizációban. Életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor hírdethetjük az örömhírt: Jézus feltámadt. úgy érzem, ehhez a szolgálathoz mindenkor kérhetjük Szent Mária Magdolna segítségét.

–po–