Hargitafürdő, a mi Táborhegyünk

„Álmunk, hogy templomunk és környéke, a falunk olyan legyen, hogy itt lenni felüdülést jelentsen a teljes ember számára"

2017. szeptember 16.

Az idei augusztus 20-ai Szent István búcsú kincsekben és élményekben gazdagította a Hargitafürdőre érkező zarándokokat (és helyieket). A búcsús ünnepség a megszokott szépsége mellett idén újabb többletekkel állt elő.
A hargitafürdői fatemplom fenyőkkel körülvett udvara új formát öltött. Egyházi közösségünk formálódásakor néhány álmot helyezett a Jóisten a szívünkre, melyből egy újabb lépést megvalósulni látunk. Akkori egyik álmunk:

„Álmunk egy olyan közösségi tér kialakítása, ahol a közösségi életet megélhetjük. Álmunk, hogy templomunk és környéke, a falunk olyan legyen, hogy itt lenni felüdülést jelentsen a teljes ember számára – lelkileg, érzelmileg, fizikailag, és szociálisan – és békés, feltöltekezést szolgáló zöld és egészséges övezetben éljünk.”

Hargitafürdő és templomunk környéke egyre inkább ez irányba mozdul ki. Templomunk tere, eddigi meghitt hegyi szépségét követően, most még használhatóbbá vált, ahol a terület rendezésével több helyet kapnak a hívek, a látogatók és ráadásul a kialakult támfalak padokká, ülőkékké vagy épp eldőlőkké lettek. A tér központi körkörös része, mintegy asztal köré gyűjti össze az ide érkező „családot”. A központi tér méretei és kialakítása révén alkalmas lett a szabadtéri szertartásokra, programokra, s mindemellett megnyítja a területet a látogatók, hívek számára. Babakocsis és félszeg embertársainkra is gondolva az eddigi lépcső mellett egy újabb út is kialakult, ahol könnyedén megközelíthetővé válik a templom. 

E helyen a hatalmas fenyők árnyéka, illata, a rendkívüli csend, amit többnyire csak a madarak éneke szakít meg, valamint az éles levegő, amelyek alkotják azt a kellemes légkört, amit e kis kertben érzünk, valóságossá teszik a táborhegyi Isten-élményt: "Uram, jó nekünk itt lenni!"

Udvarunkon rendünk, a pálos rend alapítója is megjelent pirogránit szoborban, a neki külön kialakított kis, esténként megvilágított téren. Ahogy a fotókat készítő Csúcs Mária fogalmazott:

„Mikor nem vagytok otthon, a rendalapítótok imádkozik értetek!”

Együtt a család: a menny és a föld.

A szobrot készítette Varga Gábor szobrászművész Dombóváron. Költségeit állta Dobróka László egykori pálos településünkről, Pálosvörösmartról. Az udvar új formáját a hívek és vendégeink hozzáállása mellett a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának és Hargita Megye Tanácsának köszönhetjük. Kivitelezte a Garden Proiect.

A búcsús ünnepünkön a szentmisét Csóka János pálos tartományfőnök atya mutatta be, melyben Szent István bátorságát állította elénk, aki kora kihívásaival szembe ment. Győzelmét nem a „superman”-sége adta, hanem hogy Isten elé térdelt, a vezetést tőle kérte és azt követte. Népünknek, és egyenként tagjainak ma is nagy küldetést szán a mi Urunk. Ehhez tanított a szentbeszéd második felében János atya a hittel és böjttel átszőtt imára, ahogy Szent Istvánnál és a mai kopt keresztényeknél látjuk a muszlim világban. Hogy a hittel átjárt ima milyen, elmondotta: „A muszlimok idegesek, ha a kopt pápa imát hirdet...”

Szent István, Boldog Özséb a maguk idejében a maguk helyén voltak. Isten nagy dolgokat valósított meg általuk, napjainkban is folytatja. A hargitafürdői templom és udvara a helyén van, s az Úr ugyanúgy akarja a mi Táborhegyünket használni nagy dolgok megalapozására. Ezért befejezésül egy másik álmunkat osztjuk meg:

„Álmunk egy olyan közösség, ahol a szenvedő, depressziós, kiábrándult és összezavarodott ember szeretetet, elfogadást, segítségnyújtást, megbocsátást, útmutatást és biztatást találhat.”

Így várunk mindenkit a Táborhegyre!

László Rezső OSPPE

Fotó: Csúcs Mária, Kelemen Csaba

A Kincstárban megtekinthető az ünnep fotógalériája