Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe Klastrompusztán

"Ha elfogadom és megtanulok együtt élni vele, a megoldhatatlan probléma, a kereszt lassan átalakít."

2017. szeptember 22.

2017. szeptember 17-én, szemerkélő eső és ködbe burkolózott pilisi táj fogadta a Szent Kereszt-búcsúra érkezőket Klastrompusztán. Az időjárás miatt a szentmisét a kesztölci Római Szent Kelemen tiszteletére felszentelt római katolikus templomban tartotta meg Csóka János, pálos tartományfőnök atya és Dr. Magyar Pál kesztölci plébános. Az ünnepi szentmisén immár hagyományosan részt vettek az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusának a képviselői is.

Az 1787-ben épült barokk templom különlegessége az Római Szent Kelemen pápa látomását ábrázoló oltárkép, amely a legmonumentálisabb mozaikoltár Közép-Európában, és a falu szülöttének, Nyilas Tibor festőművésznek a munkája. 


Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.

Az egyház minden évben megüli a Kereszt felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatosítsuk, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.  Csóka János atya ünnepi prédikációjában arról beszélt, hogy a fájdalmon és szenvedésen túl hogyan találhatjuk meg a keresztben rejlő dicsőséget, hogyan találhatjuk meg a keresztáldozat igazi értelmét. 

A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszten mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Jézus Krisztus megfeszítése előtt a kereszt, mint a legborzalmasabb kivégzőeszköz a legnagyobb tehetetlenség és szégyen jele volt; azonban Krisztus feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált. Az ókeresztény korban ezért a kereszteket drágakövekkel ékesítették, hogy kifejezzék annak értékes és dicsőséges voltát, hiszen azon győzte le Jézus Krisztus a bűn szerzőjét a sátánt, elvette bűneinket és a legyőzve a halált, örök életet ajándékozott nekünk.

Mit jelent ez az életünkre nézve? Mindannyian hordozunk az életünkben megoldhatatlan helyzeteket, problémákat, amit nem tudunk megoldani emberi eszközökkel, amikkel szemben tehetetlenek vagyunk, amik szinte szó szerint „keresztre feszítenek”. Ha ellenállok, mindenáron szabadulni akarok a problémától, reménytelen küzdelmet veszek magamra, ami felemészti az erőimet. Azonban ha elfogadom a keresztemet az életem részeként, és megtanulok együtt élni vele, a probléma, a kereszt lassan átalakít: hitben és emberségben, szeretetben fogok növekedni általa. Ha úgy tekintek rá, mint „szent” keresztre – mint ajándékra, lehetőségre, amelynek értelme és célja van – akkor felfedezem azt is, hogy a keresztjeim által társává válok Krisztusnak a világ üdvösségéért. 

Ha ezt felismerjük, megértjük lelkünk mélyén, akkor sokkal könnyebb lesz elfogadni mindennapi keresztjeinket, hiszen mindannyian biztos reményre, és győzelemre vagyunk meghívva.

„Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24.)

-PO-

Fotó: Kecskeméti Tibor

A Kincstárban megtekinthető az esemény fotógalériája.