Remete Szent Pál ünnepe

A hit biztonságot ad. Azt a biztonságot, hogy értelme van az életemnek, és ez az élet örökké tart.

2018. január 17.

A pálos rend névadójának és védőszentjének, Remete Szent Pálnak ünnepének vigiliáján, január 14-én a budapesti Sziklatemplomban, január 15-én pedig a pécsi Pálos (Szent Imre) templomban mutatott be ünnepi szentmisét Łukasz Buzun segédpüspök, korábbi częstochowai pálos házfőnök. A szentmisén rendi hagyomány szerint a pálos szerzetesek megújították rendi fogadalmukat. 

A Sziklatemplomban tartott ünnepről a Magyar Kuríron olvashatnak képes összefoglalót.

A Pálos templomban bemutatott ünnepi szentmisén a pécsi pálos atyákon kívül részt vett Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, pálos konfráter és Máger Róbert az pécsi egyházmegye szertartója. Az elhangzott köszöntőket valamint a szentbeszédet P. Balla Barnabás, pálosszentkúti házfőnök tolmásolta. A liturgikus zenei szolgálatot a pálos szkóla (Schola Sancti Pauli) végezte dr. Fodor Gabriella vezetésével. A szentmisén ott voltak az egyházmegyében élő lengyel közösség tagjai is, akiket az ünnep után külön is köszöntött a lengyel segédpüspök.

Szentbeszédében a kaliszi egyházmegye segédpüspöke Remete Szent Pált, mint az Istenbe vetett hit példaképét állította elénk.

Remete Szent Pál nemcsak a gyerekek védőszentje, hanem a hit példaképe is, amely a legnagyobb ajándék számunkra. Ennek jele, hogy egész életével tudott válaszolni Isten hívására. Amikor a 249-ben kitört keresztényüldözés idején látta, hogy nincs más választása, mint Théba pusztájába menekülni – mivel sógora az örökség reményében feljelentette –, ebben a körülményben képes volt meglátni Isten akaratát. A pusztában azonban nemcsak menedéket lelt, sokkal többet fedezett fel, az élete értelmét. A hit tesz bennünket képessé arra, hogy fölfedezzük mindennapjainkban, hogy Isten jelen van, és azok az eseményeken keresztül érint meg és működik, amelyek velünk történnek. Amikor felfedezzük az életünkben Isten gondoskodását, akkor meg tudjuk látni azt az igazságot, ami nélkülözhetetlen az ember életében, hogy mindennek van értelme. Két év után, amikor az üldözések véget értek Remete Szent Pál nem hagyja ott a pusztát, a magányt, hanem úgy dönt, hogy továbbra is ott marad. Ott fedezi fel a hivatását. Ez az ő döntése volt, amely a szív mélyéből fakadt. Amikor Remete Szent Pált szemléljük, biztosak lehetünk abban, hogy mi is meg tudjuk tapasztalni, hogy a hit biztonságot ad. Azt a biztonságot, hogy értelme van az életemnek, és ez az élet örökké tart. Nem arról van szó, hogy az embernek nem lesznek nehézségei, hanem ezek ellenére a szívében uralkodik a béke, amely a hitből fakad. Biztos tapasztalata van arról, hogy ő Isten gyermeke, hogy az élete Isten felé tart, és az az út, amit az isten meghívta célba fog érni. Amikor az Istenbe vetett hitünk csökken, épp az ellenkezője jelenik meg az életünkben elkezd anyagi dolgokhoz, személyekhez túlzottan ragaszkodni. Félünk attól, hogy bármiről is lemondjunk, vagy bármit is elveszítsünk. Akkor tudjuk ezeket elfogadni, a lemondást gyakorolni, ha a szívünkben ott van a hitnek az a reménye, amely elvezet bennünket az örök életre. Mondhatjuk úgy, hogy Isten Remete Szent Pált a nagyobb szeretetre hívta meg. De mindannyian meg vagyunk hívva arra, hogy Istent mindennél jobban szeressük, és ez számunkra örömet ad. Mert az az ember, aki a földi dolgokba nagyon belekapaszkodik, a szívében hordozza a szomorúságot is, és egyben elveszíti az erejét ahhoz, hogy az imádság embere legyen. Remete Szent Pál éppen ellenkezőleg a mély imádság embere volt. Jézus mindannyiunknak mondja: "Szüntelenül imádkozzatok!" Arra vagyunk meghívva, hogy Isten jelenlétében éljünk. Halálunk pillanatában sajnálni fogjuk, hogy elhanyagoltuk az imádságot, az Istennel való kapcsolatunkat. Remete Szent Páltól azt is megtanulhatjuk, hogy a hitünket az alázat erősíti. Az alázatos ember az, aki képes beismerni hibáit, önmagát olyannak látni, amilyen, és tud a másik ember felé fordulni a bocsánatkérés szavaival. Tudjuk, hogy ez mennyire fontos a családi kapcsolatokban, a házasságban. Hogy ezt meg tudjuk tenni, be kell ismernünk, hogy önmagunkban kevesek vagyunk, szükségünk van Istenre, aki megbocsát nekünk. Aki ott van mellettünk aki jelen van életünkben. Aki aggódik értünk, akinek fontosak vagyunk, aki nemcsak átélni velünk mindazt, ami történik velünk, hanem a remény felé vezet bennünket. Remete Szent Pál élete számunkra olyan példa, amely által növekszik hitünk, növekszik tisztaságunk, hűségünk a személyes életünkben és családjaink életében is.

Homíliája végén a pálos püspök elmondta: Nagy öröm számára azokkal együtt ünnepelni, akik a pálos rendet – amelynek ő is tagja – ilyen nagy szeretettel hordozzák.

A szentmise végén a pálos hagyományoknak megfelelően Remete Szent Pál ereklyéjével megáldották a gyermekeket.

Az ünnep képgalériája megtekinthető a Kincstárban.

Fotó: Varga László, dr. Hegedüs György.


A gyermekek megáldásának eredetét keresve egészen Nagy Lajos királyig kell visszamennünk a magyar történelemben. Nagy Lajos 1378-ban háborút indított Velence ellen, amely győzelemmel zárult. Az ezt szentesítő torinói békeszerződés egyik pontja kötelezte Velence városát Remete Szent Pál ott őrzött mumifikálódott holttestének átadására. Mindez egyértelműen tanúsítja Nagy Lajos pálosok iránti elkötelezettségét. Az ereklyék az akkori pálos főmonostorba, Budaszentlőrincre kerültek, amely ennek köszönhetően az ország egyik legnépszerűbb zarándokszentélye lett. Nagy Lajos király az ereklye magyar földre hozatalával Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag szentjét Magyarország társvédőszentjeként tartották számon. Az ereklyénél nagyon sok csodálatos gyógyulás is történt, elsősorban a gyermekek körében, ezért vált hagyománnyá a Pálos Rendben az, hogy Remete Szent Pál ünnepén az ő ereklyéivel áldják meg a gyermekeket.