"Isten akkor boldog, ha mi is boldogok vagyunk."

Maradandó élmények Jézus öt szent sebe ünnepén

2018. július 19.

Idén nagyon szép időjárást kaptunk ajándékba Jézus öt szent sebe ünnepére. Az első szentmise a Mária-kútnál az igazi meghittség légkörét adta – Istennel, a fákkal körülölelt, hűsítő forrás közelében.
Barnabás atya hálával emlékezett meg pappá szentelésének 15 éves évfordulójáról. Mária teljesen odaadó szeretetéről szóló elmélkedése számunkra is példa, hogy ne csak saját erőnkre hagyatkozzunk, hiszen az véges és korlátozott. Bízzunk teljes szívvel, hittel Isten mindent átívelő jóságában, irgalmában, bölcsességében. A prédikációban megemlített igaz történet – amely egy válságba került házasságról szólt – bizonyságul szolgált, hogy Istennél nincs lehetetlen. Ővele, őbenne nincs csalatkozás ügyeink elrendezésében, ha valóban bízunk a segítségében és vállaljuk a magunk részét – akkor is, ha áldozattal jár.
A szombati, kissé hűvös éjszakában Attila atya és András atya vezetésével keresztutat imádkozva, gyertyás körmenetben vonultunk a kálváriára. Éjfélkor Attila atya mutatta be a szentmisét a lelkesen virrasztó hívők közösségének a kálváriai kápolnában. Nincsen zarándoklat áldozatvállalás nélkül. A komfortból kilépve kincsekre lelhetünk.

Vasárnap József atya „útravalóul” kapott szentmiséje utána a nosztrai Bazilikától indultunk fel közös kereszthordozással a kálváriára, az ünnepi szentmise helyszínére. Jó érzés volt a szerzetesekkel, nővérekkel, hívekkel, atyákkal együtt, csendes imádságban zarándokolni célunk felé. Fontosnak tartom a körmenetet, mert számomra az összetartozást, a közös Isten felé igyekvésünket, az egy úton járást – a keresztények egységét fejezi ki. Maroknyi csoportként indultunk, de feljebb haladva valahogy egyre többen lettünk. A kálváriára érve pedig megsokasodtunk. Itt egy különleges szentmisén vehettünk részt, hiszen Isten igéjét hallgatva beleveszhettünk a környezet szépségeibe is. A finom szellő, a tiszta kék égbolton úszó kis habfelhők nem mindennapi látványt nyújtottak. Mindez maga volt a harmónia, mely azt jelenti, minden a helyén van, környezettel, emberekkel, Istennel. A csodálatos egész fontos része vagyok. 

Csóka János tartományfőnök atya prédikációja egyszerű szavakkal vezetett rá erre. Megerősített, hogy Isten számára mindenki egyénileg fontos, mindenkire külön gondot visel, és akkor boldog, ha mi is boldogok vagyunk. Keressük Istennel a kapcsolatot, hogy mindezt észrevegyük!

A gyönyörű helyeken megélt szentmisék emlékeztettek arra, hogy Isten csodálatos világot ajándékozott nekünk. Kezünkbe adta, hogy még szebbé tegyük, vigyázzunk rá. Mindezt miért? Egyszerűen csak értünk, hogy örömünket leljük benne, hiszen a Teremtő így szeret bennünket – azt akarja, hogy boldogok legyünk.

Köszönjük a pálos atyáknak! Minden adományért Istennek hála!

Zsombokné Stedra Katalin

További fotók megtekinthetők a Kincstárban. 

Fotó: Csóka János OSPPE