A pécsi Pálos Templom

A pálos templom a modern magyar építészet egyik legszebb alkotása. Nemcsak építészeti elvei, technikai megoldásai, hanem a keresztény liturgiával fenntartott, azt szolgáló adottságai miatt is. A templom látványa a dél felől felkúszó Hunyadi út hegyre emelkedő utolsó kanyarjától meghatározó. Tömegével, hozzá lazán kapcsolódó tornyával a környék optikai szervezőerejévé vált. Sokat idézett, fényképezett műalkotás, amely az élő egyházi életnek is jelentős központja. A templom pálos szerzetesek számára épült.

1928-ban pályázatot írtak ki Pécs belvárosának szabályozására. A "verseny" nyertesei Dörre Endre, Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula lettek. Pályázatukban kitértek a Széchenyi tér kialakítására, az egyetemi centrum elhelyezésére, a Balokány sporttelepeire, a Mecsek villaövezetére, a magaslati kilátó útvonal terveire, melynek várossal kapcsolódó főútvonalával, a Hunyadi úttal szemközt templomot képzeltek el.

Szinte természetes volt, hogy az 1934-ben Magyarországon újra megtelepedni engedett rend számára egy olyan építész formálja meg a terveket, aki az egyházi építkezésekben már bizonyította érintettségét és alkalmasságát. A szegedi Demeter toronyba már tervezett keresztelőmedencét és a román kori kőmaradványok elhelyezésére is tett javaslatokat ebben a XIII. századi építményben. A pécsit megelőzően nyertes tervpályázat eredményeként 1931-ben felépítette a kelenvölgyi (Bp.) Szentháromság plébániatemplomot, 1932-ben a Gellérthegyi Sziklatemplomot. Természetesen számos világi építészeti mű és terv is kapcsolódik a nevéhez. Később a műegyetem középület tervezési tanszékének tanára lett, Kossuth-díjat az egyetem új épületeiért kapott.


Előző Következő »