Minek örül egy szerzetes, és minek örülsz te?

Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: "Fontos vagy nekem!" Ebből születik az öröm.

Mária Teréz nővér vagyok a Pálos nővérek közösségéből. Szerzetesség éve van még. Arra kaptam felkérést, hogy beszéljek a szerzetességgel kapcsolatos témáról. Én nyomban tudtam, miről szeretnék egy-két gondolatot mondani, és ez az öröm volt. Mielőtt Ferenc pápa erről kezdett volna beszélni, elöljárónk Benedikta anya már erről tanított minket. Sokat fejtegette, hogy minek és miért örülhet egy szerzetes. Személyesen is foglalkoztat ez a téma, hogyan lehet megélni az örömet, illetve minek örülhet egy szerzetes.

Ferenc pápa ezt mondja a szerzeteseknek:

Van egy szó, amit mindenképpen el akartam mondani nektek, ez a szó pedig az öröm. Ahol megszentelt személyek vannak, ott mindig öröm van.

Ferenc, pápa

Miért? Minek lehet a mai világban örülni? Miért örülhet egy szerzetes? És miért örülhet egy keresztény ember? Minden, amit itt elmondok, titeket is érint, kedves testvérek, mert Isten nem helyezte a szerzetest Isten népe fölé, hanem tartóra tette, hogy a példája világítsa az utat, amit a magad szintjén neked is be kell járnod.

Nagyon sok szálon lehetne elindulni, minek örülhet egy szerzetes és minek egy hívő keresztény. Legelőször a Szentírást fürkésztem át, mint biztos kiindulási pontot. Mivel még nem jöttem rá, hogyan tudnék a 24 órából többet kihozni, ezért csak az Újszövetséget tanulmányoztam át. (Az Ószövetség is tele van örömmel, különösen a prófétai irodalom.)

Az újszövetségi 27 könyvből 20-ban találtam hivatkozást az örömre. Az evangéliumokból Szent Lukács vezeti az első helyet, aztán Szent János és Szent Máté. A levelekben pedig a II. Korintusi levélben találtam a legtöbb helyet az öröm, örvendezés szóra, azután az Apostolok cselekedetei és a Filippi levél. Ahogy ezeket átolvastam, szembesültem azzal, amit már előzőleg fejben is tudtam, hogy azért egy szerzetesnek és egy kereszténynek is az öröme egészen más miatt van, mint aminek a világ örül.

Azok, akik nem ismerik Istent, vagy azt gondolják, hogy Isten csak azért van, mert örömünket akarja megfojtani, csak az evilági dolgokba helyezhetik örömüket. Egy szerzetes és egy keresztény is arra kap hivatást, hogy ezek fölött egy sokkal nagyobb célt és értelmet keressen az életének, és erről tanúságot tudjon tenni nem pusztán szavaival, hanem életével.

És még két lényeges gondolat.

Az egyik, hogy Jézus már a Máté evangélium elején azzal kezdi, hogy elmondja a nyolc boldogságot, amit azzal zár le, hogy

Boldogok vagytok, ha miattam, üldöznek titeket… Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a menyben. Így üldözték előtettek a prófétákat is.

Mt 5, 10-12.

Tehát Jézus szerint az öröm oka és forrása az, hogy Istenhez és az Ő akaratához tartozunk, viszont ennek az üldöztetés lesz a következménye. Mégis ezt nevezi meg az örvendezés és ujjongás okának. Én ezt ma is aktuálisnak érzem, és nemcsak a szerzetesek részére.

A másik egy zsoltárvers.

Örömödet az Úrban keresd, ő majd teljesíti szíved vágyait.

Zsolt, 37,4.

Tehát az igazi öröm, aminek egy szerzetes és egy keresztény testvér is örülhet, az Úrban való öröm, ami viszont logikusan következik, hogy nem egyenlő a világi örömmel, elég csak elolvasni az evangéliumokat és Pál apostol levelei.

Én most három szálat szeretnék megragadni ebben a nagy örömkeresésben.

1. Hivatás

Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: Fontos vagy nekem! Szeretlek! És számítok rád! Jézus mindnyájunknak ezt mondja. Ebből születik az öröm. Annak a pillanatnak az öröme ez, amikor Jézus rám nézett és azt mondta: Kövess engem!!!

Ferenc, pápa

Ez viszont olyan öröm, ami nem belőlünk fakad, hanem Jézus mondja:

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.

Jn, 15, 16

Ez arra emlékeztet minket, hogy a hivatás mindig Isten kezdeményezése. Krisztus az, aki arra hívott meg minket, hogy a megszentelt élet keretei között kövessük őt, ez pedig azt jelenti, hogy folyamatos exodusban (kivonulásban) kell élnünk, ki kell lépnünk önmagunkból, hogy létünk középpontjává Krisztust és az Ő evangéliumát tegyük. Ha erre képesek vagyunk, akkor eltölt minket az öröm.

Hasonló érvényes a keresztényekre is. Fontos vagy nekem! Szeretlek! Számítok rád! Jézus mindnyájunknak mondja ezt. És ebből születik az öröm. Az az öröm, ami nem vehet el tőlünk senki. Senki nem tudja megtenni testvérek, amit tőletek vár az Úr. Ott ahol vagytok, ahová hívott titeket.

2. Testvéri közösség

Ha képes leszek rá, hogy már ne foglalkozzam magammal, akkor Isten rögtön küld engem. Méghozzá a testvéri közösségbe küld, előfordul, hogy oda ahová a legkevésbé sincs kedvem menni. És nemcsak arra hív engem, hogy tegyek tanúságot arról az örömről, amit Ő ajándékozott nekem, hanem hogy ezt megosszam azokkal, akikkel együtt élek. És ez nehéz. Minek örülhet egy szerzetes a testvérei között? Úgy gondolom legelsősorban annak, hogy vannak nővértársai. Én mindennap este hálát adok az Úrnak, hogy vannak nővértársaim még akkor is, ha a nap folyamán valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Örülök az erényeiknek, amit a saját bőrömön is tapasztalok, küzdelmeik sikereinek és annak is, ha valamelyikük Szentírás-megbeszélés során egy felfedezését megosztja. Ide tartozik még, hogy egy jól elvégzett munka eredményét megmutatja a nővértársam. Pl. Rita nővér megmutatja a termények sokaságát. És még sok minden ide sorolható lenne. A rekreációk öröme az együtt átküzdött feladatok megoldása. Teljesen úgy vagy nagyon hasonlóan, ahogy egy családban is van. Nem jelentéktelen és természetes dolog hogy van családod, hanem olyan ajándék és öröm forrása, amiért hálát kell adni mindennap.

3. Küldetésünk

Isten, amikor meghívott minket nem céltalanul tette ezt, hanem egy küldetést bízott ránk. Ránk, Pálos nővérekre különösen is az ima és engesztelés küldetését bízta, ami az Oltáriszentség imádásában csúcsosodik ki. Szemlélni, imádni Jézus arcát azokért és azok helyett, akik nem akarják imádni, vagy bántják őt. A mi küldetésünket rejtett örömünket is csak az értheti meg, aki nagyon szereti Istent.

Nem láthatjuk imáink és áldozataink gyümölcseit, de Jézus is úgy halt meg, hogy semmi gyümölcsöt nem látott az ő megváltói áldozatából. A hit útját kell járnunk, mint Boldog Özséb és Remete Szent Pál, aki szintén nem látták, hogy életük milyen gyümölcsöt hozott, mégis boldogok voltak, és biztosak abban, hogy küldetésük van.

És mi a küldetése egy kereszténynek? Mindenkinek a maga területén, a családban, a munkahelyen és az imacsoportban megvan a maga szolgálata és öröme, ott ahol van. Előfordul, hogy azért vagytok nyugtalanok, hogy úgy érzitek, nem azt teszitek, amit Isten vár tőletek, és amíg ezen keseregtek, nem látjátok meg, hogy mennyi jót tehetnétek, és ebből mennyi öröm fakadna. Isten a kis dolgokból épít fel nagyokat.

Szeretnék még néhány dolgot mondani az örömről befejezésül.

Először is az öröm az egyik legnagyobb kötelességünk! Miért? Mert csak az öröm az, amiből meglátszik, hogy megváltottak vagyunk. Az öröm bizonyítja, hogy a mi Istenünk élő Isten. Az embereknek jelekre van szükségük, hogy higgyenek. És nincs jobb jel a keresztények öröménél. Emlékezzünk vissza arra, amit Ferenc pápa mondott: ahol megszentelt személyek vannak, ott mindig öröm van. És ennek kell érvényesnek lennie a keresztényekre is. Kötelességünk a felebarát felé is az örömokozás. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy próbáljuk könnyebbé tenni az életüket.

Hordozzátok egymás terhét…

Gal, 6, 2

Okozzunk örömet másoknak. Ilyen lehet az érdeklődésnek a jele, egy dicséret, egy szíves szó, egy mosoly. Az öröm nélkülözhetetlen a lelkiélethez és az életszentséghez. De az örömet nem tudod te magad előállítani. Ahhoz, hogy te örvendező legyél, szükség van az erőfeszítésedre. Mert az öröm a szeretet gyümölcse. Mikor örülök igazán? Amikor megtaláltam, amit szeretek. Mond, meg nekem minek örülsz, és megmondom, mit szeretsz – mondja egy közmondás.
Az öröm szükségszerűen nyomában jár az Isten iránti szeretetnek. Tény, hogy aki szeret, örül barátja jelenlétének.

Nem a szomorúság a mi leggonoszabb ellenségünk? – kérdezi Szienai Szent Katalin – Minden bizonnyal, mert végül is megfosztana minket Isten szeretetétől.

Szent Katalin, Szienai

Emberi síkon vannak olyan esetek, amikor egészen hiábavaló, sőt kegyetlen lenne valakit örömre buzdítani. Az emberi örömet nem lehet parancsolni, az a szeretet gyümölcse. De a keresztényeknél egy kicsit másképp áll a dolog.

Ha a kereszténynek, mint embernek ezer oka van is a szomorúságra, mint kereszténynek mindig van legalább egy öröme: VELE VAN AZ ISTEN!

Az örömnek ez a fajtája nem függ különleges kegyelemtől, csak egy valóságtól: AZ ÚR JELENLÉTÉTŐL.

Mária Teréz nővér