Szent Őrzőangyalunk – az égi barát

Mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig vigyáz rá, és aki vele ugyanazt az egyetlen és közös életet éli

Mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig vigyáz rá, és aki vele ugyanazt az egyetlen és közös életet éli. Noha ő az ember legközelebbi társa, mégis távoli ez a társ, hiszen szem nem láthatja, fül nem hallhatja, elérhetetlen mind a test, mind pedig a lélek számára. A szellemi kontaktus közte és az ember között annyira meghitt és finom, hogy jelenléte valamennyi érzékszervünk előtt titok marad. Csupán a nyelvünk képes visszaadni azt, hogy öntudatlanul is számon tartjuk őt: akaratlanul is „őrangyalunknak” nevezzük azokat a felebarátainkat, akik hozzánk erősen ragaszkodnak, irántunk határtalan gyöngédséget és figyelmet tanúsítanak 

***

Ahogyan gyermekének lelkében a szerető anya figyeli a viszontagságok gyötrelmei közepette megszülető, tündöklő, avagy épp homályos történéseket, úgy ügyel ránk szüntelen őrangyalunk is. Bármit is tesz, csakis velünk és általunk teszi. Olyan angyal ő, aki „bűnbánatra indít, de kényszer nélkül teszi ezt”: „te, őrzőangyalom, védelmemre rendelt hűséges kísérőm, ki hozzám szólsz, oltalmadat sohasem vonod meg tőlem, kegyelmeddel pedig szüntelen elhalmozol” (így mondjuk a hozzá szóló imában). Egy a bűn által megrontott világban tévelygő, hálátlan és engedetlen lényre irányuló folytonos ügyködés, véget nem érő erőfeszítés ez az ő részéről. Hivatása soha nem ér véget. Mindannyiunkról elmondható tehát, hogy nem egyedül élünk, hanem ketten: angyalunkkal közösségben, egymástól elválaszthatatlanul. 

***

Tévedés volna azonban az angyalokra, mint valamiféle őrt állókra, illetve tisztségüket hűen és pontosan végző „alkalmazottakra” gondolnunk, akik a megfelelő időben felbukkannak és feltűnés nélkül végrehajtják a rájuk bízott feladatot. Mindenfajta szellemi szolgálatra jellemző, hogy azt nem kívülről „kapjuk”, hanem bensőnkből fakad: a szolgálatot tevő lény bensőjéből születik, az életéből, a hivatásából, belső természetéből adódik. Isten parancsai pontosan azért megkerülhetetlenek, mert létünk legalapvetőbb lényegéhez kötődnek. Az őrangyal küldetése sem annyiból áll csupán, hogy az angyali szolgálatot Isten ehhez vagy ahhoz az emberhez „rendelte”. A teremtett ember személyes ügyét kell látnunk benne. Az őrangyal olyan barát, aki szereti a rábízottakat.* E szeretet, intenzitásában és tisztaságában, legfőképpen pedig abszolút jellegében bármennyire felülmúlja is az emberi szeretetet, az őrangyal bensőjéből fakad, annak valamenynyi sajátosságával együtt. Az angyal szeretetben, gyöngédségben, fényben és boldogságban gazdag tekintetét soha nem fordítja el tőlünk. Szeretete mindent átható és kiapadhatatlan. Benne nemcsak üdvösségünk rejlik, hanem – mint minden szeretet esetében – hatással van a szerető lénynek, tehát magának az angyalnak is az életére. Szeretetének ereje nemcsak a mi, de az ő számára is alapvető jelentőségű. E szellemi lény ugyanis velünk él, osztozik sorsunkban, érzéseink pedig sokat jelentenek neki. E barátunk szeret bennünket, következésképpen velünk él. Kettőnk kapcsolata nem egy mindkettőnkön kívül álló küldetésen alapszik, hanem a szeretet összekötő erején, mely létünkben való egységre utal.

(Szergej Bulgakov atya, Jákob lajtorjája – az angyalokról. Az Égi Barát, Műhely, 2011/5–6, 21-26. Désfalvi-Tóth András fordítása)

*Ennek a cikknek a szerkesztőjével történt sok évvel ezelőtt, amit most tanúságtételképpen megoszt az olvasóval. Életének egy olyan helyzetében, amikor emberileg teljesen elhagyatottnak érezte magát, és Istenhez kiáltott segítségért, egyszerre azt érezte, hogy valaki, akit testi szemeivel nem lát ugyan, mégis jelen van, határtalan gyöngédséggel, együttérzéssel, ugyanakkor erővel – mint barát – átöleli. Benső bizonyossággal "tudta", hogy az őrangyala az. Nagy lelki öröm, a vigasztalás érzése töltötte el, és új erőt kapott, hogy folytassa útját, s munkáját, amibe belekezdett.

A pálosok különösen is tisztelik a szent angyalokat. Naponta kérik közbenjárásukat, segítségüket, vezetésüket.

 

 

Szent Őrzőangyalom,

védelmemre rendelt hűséges kísérőm, ki oltalmadat és pártfogásodat sohasem vonod meg tőlem. Miképpen adjak hálát szeretetedért és megszámlálhatatlan jótéteményedért? Te álmunk fölött őrködöl, szomorúságunkban vigasztalsz, ha elesünk, fölsegítesz, a ránk törő veszedelmet elhárítod, a közelítőre figyelmeztetsz, a bűntől visszatartasz, a jóra serkentesz, bűneink miatt bánatra indítasz, és Istennel kibékítesz. Kérlek, ne hagyj el, tarts meg a jóban, vigasztalj a balsorsban, védelmezz a veszélyben és segíts meg kisértéseimben, hogy azokban el ne essem. Erősíts meg szent hivatásomban. Imáimat, fohászaimat és minden jócselekedetemet vidd föl az Úrhoz, és eszközöld ki, hogy kegyelemben eltöltött élet után az örök életbe juthassak. Ámen.

(Pálosok imája az őrzőangyalhoz)