Magyarok Nagyasszonya

Mária csak akkor hagyja el a magyart, ha előbb a magyar elhagyja Máriát

Ha azt mondom, hogy Mária a magyar nemzetnek tulajdon édesanyja..., a többi keresztény népek talán megtámadnak. Micsoda? fogják mondani, micsoda? A magyarok Máriának kiváltképen való népe? Hát mi mik vagyunk? Nemde Mária az anyaszentegyháznak közös édesanyja? Nemde Mária mindnyájunknak királynéasszonya? Nemde Mária az egész kereszténységnek közös pártfogója? Nem tiszteljük mi Máriát úgy, mint a magyarok? Vagy talán Máriánál személyválogatás vagyon?... Ki meri tehát... a magyar nemzetet Mária kiváltképen való népének mondani?... Igaz az, hogy Mária minden keresztény hívőnek anyja. Igaz az, hogy Mária irgalmas szemeit minden keresztény nemzetre fordítja. Igaz az, hogy Máriának nemcsak a magyar a tisztelője; a francia, a spanyol, az olasz, a belga, a lengyel is tiszteli. Mindazonáltal csak a magyar érdemiette meg, hogy kiváltképen való népe mondattassék Máriának. A magyarban látott valamit Mária, amit egyebekben nem tapasztalt. A magyar nemzet Máriát örökös Nagyasszonyának választotta. A magyar nemzet országát és koronáját Máriának végrendelet szerint hagyta. A magyar nemzet első királyának utolsó rendeléséből azt kiáltotta: "Uralkodjál rajtunk te." (Bir 8, 22.)

***

Nemes hazánk, édes nemzetünk elejétől fogva Máriát Nagyasszonyának választotta. Viszont Mária nemes hazánkat, édes nemzetünket elejétől fogva kiváltságos népének fogadta. Azt mondám, hogy édes nemzetünk Máriát elejétől fogva örökös Nagyasszonyának választotta s ezért mindenkor különös tisztelettel illette. Ezt hogy nyilván megmutassam, országunk alapítóját, első apostoli koronás fejedelmünket, dicsőséges Szent István királyt hozom elő. Ez a fejedelem halála órájához közelítvén és amint Bonfinius írja, örököst maga után nem hagyhatván, a mai napon, azaz Nagyasszony napján, sűrű könnyhullatások között, kezeit, szemeit az égnek emelvén, az egyházi és világi főrendek előtt, Magyarországot, ennek koronáját, királyi pálcáját, a Boldogságos Szűznek hagyta örökségül... Látjátok, szerelmesim, hogy Mária öröksége a mi nemzetünk. Látjátok, szerelmesim, hogy az ország alapítója országostól eladott bennünket és Mária hatalma alá örökösített. Látjátok, szerelmesim, hogy Mária a magyaroknak Nagyasszonya, annak a kéznek végrendeleti írásából, amelyet Isten csodákkal megdicsőített, melyet a halál mind e mai napig porrá nem tehetett. Ezt hordozván szeme előtt drága nemzetünk, mindenkor azon emberkedett, azon magyarkodott, hogy a Boldogasszony tiszteletében minden egyéb nemzetet megelőzzön. Úgy hogy Magyarország emiatt is az egész világon Mária országának neveztetik.

***

Mennyire emelkedett Szent István, első apostoli királyunk, a Máriához való égő szeretetben és ájtatos tiszteletben, ki fejthetné meg? A Boldogasszonyhoz mindennap, földre leterülvén, nagy buzgósággal könyörgött. A Boldogasszony tiszteletére széjjel az egész országban igen sok templomot építtetett. A Boldogasszony nevére két gazdag érsekséget állított fel. ő rendelte, hogy Mária mennybevétele napját Nagyboldogasszony napjának nevezzük és országos hűséggel, sereges gyülekezettel megtiszteljük, ő mondotta, hogy nagyobb becsület okáért senki Máriát nevezni ne merje, hanem csak Nagyasszonyunknak mondja. Ha mégis valaki nevét említené, akik hallják, fejüket, térdüket meghajtsák. Ő rendelte, hogy a zászlókról a saskeselyű letörültessék és helyébe Mária képe tétessék; hogy a magyar nemzet, mely eddig a saskeselyű alatt a kereszténységen Isten ostora volt, már ezután Mária vezérlése alatt a kereszténységnek oltalmazó erős bástyája legyen.

***

Szent László király írta be hazánk törvényébe, hogy Mária tisztulásának, mennybevitelének, születésének napjai Magyarországon sátoros ünnepek legyenek. Ő rendelte, hogy Mária Magyarország Patronájának neveztessék, ő kezdte először a magyar aranyra szűz Máriát képét veretni ily körülírással: Patrona Hungáriae, Magyarország patronája. Ütközetnek készülvén, szűz Mária olvasóját karjára, kardjára fűzte. Rövid szóval: Mária égő szeretetében és tiszteletében Szent László annyira ment, hogy Maria-Királynak hivatott. II. Endre királyunk alatt kezdte a magyar nép háromszor napjában, hajnalban, délben, estve a harangszóra Máriát üdvözölni. I. Lajos király szűz Mária képét mindenkor nyakában viselte. Mátyás király pajzsára ezen szókat iratta: "Szentséges Szűz Mária, esedezzél Mátyás királyért!" Összes régi királyaink Székesfehérvárt Mária templomába temetkeztek; mintha fáradt testüknek pora, hamva másutt nyugodalmat sem találhatna, hanem csak Mária lábai alatt. Mit mondjak már a mi édes őseinkről? Mária ünnepeit gyónással, áldozással, búcsújárással tisztelték. Mária tiszteletére rabokat váltottak, koldusokat tápláltak. A Mária nevére felszentelt kápolnákat, oltárokat csinosították, .látogatták, süvegüket levették, fejet, térdet hajtottak. A szombatot és Mária sátoros ünnepei előtt való napokat szorosan, többnyire vizén és száraz kenyéren megböjtölték. A kapa nyelére, az eke szarvára, a kard markolatára az olvasót fűzték. Ütközethez kezdvén háromszor fennszóval Máriát kiáltottak. Nem hívták egyébként magukat, mint Boldogassszony katonáinak.

***

Ily ájtatos tisztelői voltak Máriának régi királyaink. Ily buzgón szolgáltak Nagyasszonyunknak édes őseleink. Ily szentül igyekezett eleget tenni Szent István végrendeletének ötszáz esztendőn keresztül egész nemzetünk. Most már, szerelmesim, így okoskodjunk. A magyar hazát Mária tiszteletére az kötelezte, aki azt alapította. Az hagyta végrendeletében Máriának országunkat, nemzetünket, aki országunk, nemzetünk apostola volt. Az tette Mária kezebe a magyar koronát, aki azt a zálogot nyerte. Az a kéz írta Máriát Nagyasszonyunknak, amelyet Isten sok jellel és csodával megdicsőített. Lehet-e tehát nekünk e végrendeletet elfogyasztanunk? Nem lehet, édes magyarjaim. Él Szent István a mennyországban. Él szűz Mária a dicsőségben. A királyi ígéret szent és örökös ígéret. A végrendelet tehát most is fennáll. Mária tehát most is Magyarország Nagyasszonya.

***

Mária csak akkor hagyja el a magyart, ha előbb a magyar elhagyja Máriát. Szűnjünk meg csak Mária tiszteletétől, kacagjuk ki az Őhozzá való ájtatosságot: s ne búsuljunk, mert koporsóba tesszük az országot. De míg Nagyasszonyunkat tiszteljük, míg neki híven szolgálunk, míg hozzá buzgó ájtatossággal leszünk: virágzani fog mindenkor hazánk, nemzetünk. Nyolcszáz esztendeje, hogy Mária kiváltképen való kegyességgel gondunkat viseli. Nyolcszáz esztendeje, hogy Mária bennünket különös jótéteményekkel gazdagít. Ezután is könyörül rajtunk, csak buzgón tiszteljük. Mária cseléd]e vagyunk. Valamint nemzetünk őt Nagyasszonyának választotta, úgy ő nemzetünket kiváltságos népének fogadta. "Téged választott, hogy kiválólag népe légy minden nemzetek közül." (MTörv 14, 2.) Ehhez a választott Nagyasszonyunkhoz tehát teljes bizodalommal folyamodjunk, újítsuk meg hozzá köteles buzgóságunkat, ... boruljunk lábaihoz, kiáltsunk az égbe: Kegyes Nagyasszonyunk! ... Tekints, kérünk, főképen mai dicsőséged napján arra a nemzetre, amely a te szent nevedet kiváltképen segítségül hívja. Tekints arra a maroknyi népedre, melyet kedves szolgád, a mi első apostoli királyunk, palástod alá ajánlott... Szent István szövetségéből a te örökséged vagyunk, a te sajátod vagyunk, a te szolgáid vagyunk. Ezt a szövetséget mi e mai napon megújítjuk, édes Asszonyunk! Isten után kegyelmes gyámolunknak választunk, egyetlenegy oszlopunknak ismerünk, legbátorságosabb reménységünknek vallunk ... Vigyázz tehát reánk a mennyekből, mint tulajdon örökségedre, mentül legjobb módon lehet. Amen.

(Részletek Alexovics Vazul egykori prédikációjából. Alexovics Vazul konvertita, pálos szerzetes, teológiai tanár 1742-ben született Egerben. A budapesti egyetemi – régebben pálos – templom első és a 18. század egyik legjobb magyar szónoka volt. A prédikáció A fehér barát 1942 júniusi számában jelent meg. A teljes szöveg az oszk.hu-n olvasható.)