Nagyboldogasszony

A Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepe

Ha végigtekintünk a liturgikus éven, láthatjuk, hogy az Egyház milyen figyelmes szeretettel ünnepli meg a Boldogságos Szűz Mária életének legfontosabb eseményeit: A szeplőtelen fogantatását, a születését, a névadását, templomba való bemutatását, Erzsébet meglátogatását és Szent Fia halálát látó szenvedését. De az Egyház talán a legfényesebben Mária mennybevételét ünnepli meg, hiszen dogmává tette és kötelező ünnepé nyilvánította. Tudjuk, hogy hazánkban három olyan ünnep van, amely általában hétköznapra esik és kötelező a szentmisén való részvétel: karácsony, újév és a mai nap. A hívő emberben felmerülhet a kérdés: Vajon miért olyan fontos ez az ünnep számunkra? Miért olyan fontos számunkra, hogy Mária „testével és lelkével” felvétetett a mennybe?

***

XII. Pius pápa 1950. november 1-jén új dogmát hirdetett ki, amely a huszadik század egyetlen dogmája. A dogma szerint: „A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.” (DS 3903). A dogma magyarázata pedig a következő: A Jóságos Istenanya „a legszorosabb kapcsolatban van fiával és így részesedik a sorsában”. Majd így folytatja: „lehetetlennek látszik, hogy eme földi élet után nem csak lélekben, hanem testben is elválasztott lett volna Krisztustól az, aki Krisztust foganta, szülte, tejével táplálta, karjában tartotta, kebléhez szorította” (DS 3900)- A dogma tehát Krisztus és Szűz Mária egységét, szeretetegységét hangsúlyozza. A tanítás szerint ez a szeretetegység a halál után sem szűnik meg.
Ennek a magyarázatnak nagyon fontos üzenete van számunkra. Imádságainkkal, a kegyelem elfogadásával mi is összekapcsolhatjuk életünket Krisztussal. Ha pedig összekapcsoljuk az életünket Jézussal, akkor hihetünk abban, hogy a halál ezt a kapcsolatot nem fogja megtörni. Jézus szeretete átsegít minket a halálon. Elemi erővel teszi fel a kérdést Szent Pál apostol: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” (Róm 8,35). Az apostol válasza: „De mindezeken diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket.” (Róm 8,37) Mi a földi életünk során nem vagyunk olyan kitüntettet helyzetben mint a Boldogságos Szent Szűz, így a halálunk után nem vétetünk a mennybe, de a jövőnk, az üdvösségünk Isten szeretete által biztosítva van.

***

Az utóbbi években az ünnepnek van egy másik teológiai megközelítési módja, útja is, amely egységben van az Egyház tradíciójával. Erre az Ratzinger bíboros úr mutat rá a „Sion leánya” című művében. E szerint a Boldogságos Szent Szűz egész élete az Egyház útját jelzi. Mária igenje, amit az angyal üzenetére mondott az Egyház igenje volt, Mária krisztuskövetése az Egyház krisztuskövetése volt, Mária a kereszt alatt a szenvedő Egyházat képviselte. Ennek a gondolatsornak megfelelően Szűz Mária mennybemenetele, megdicsőülése az Egyház megdicsőülése. Más szavakkal a mennybe felvett Mária jel számunkra, a remény jele. Mi is eljuthatunk oda, ahova Mária eljutott. (...) Ezt a gondolatot fejezi ki a mai szentmise prefációja is, amit az ünnepi szentmisében hallunk:

„Mert ezen a napon az Istenszülő Szüzet felvetted a mennybe Így ő lett Egyházad megdicsőülésének kezdete és példája, zarándok néped vigasza, és biztos reménye”
Végül az ünnepnek van egy harmadik megközelítési útja is, amely miatt ez az ünnep nagyon kedves számunkra. Ez pedig az, hogy hitünk szerint a mennyyekbe felvett Boldogságos Szűz Mária közbenjár értünk. Ő az, aki összefogja kéréseinket és Fiához, Jézushoz viszi, és Ő az, aki a kegyelmeket közvetíti felénk. Ezt fejezi ki a János evangélium Golgota-jelenete is, amikor Jézus Máriát egy gesztussal János és az Egyház édesanyjává teszi (vö. Jn 19,27). Ez a gondolat fejeződik, ki a mai olvasmányban is, ahol a Szent Szűz úgy jelenik meg, mit a napba öltözött asszony, aki a Gonosz Lélekkel szemben védi földi gyermekeit (vö. Jel 12,1-6). 
Ezzel magyarázható az, hogy az emberek mindig olyan nagy bizalommal tekintenek Máriára, és az Ő közbenjáró segítségét kérik.

***

Ez a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásába vetett bizalom fejeződik ki Szent Maximilian Kolbe egyik írásában, akinek égi születésnapját az Egyház a mennybevétel előtti nap ünnepli: „Amikor magunkat a Szűzanyának szenteljük, eszközeinket az Ő kezébe tesszük, ahogyan Ő is Isten kezébe teszi. Így az isteni irgalom részesei leszünk. Hagyjuk tehát, hogy Ő vezessen minket, engedjük, hogy megfogja kezünket, vezetése alatt legyünk biztonságban és nyugalomban, Ő ugyanis mindent megszerez nekünk, mindenről gondoskodik, testi-lelki szükségleteinkben nyomban segítségünkre siet, nehézségeinket és gyötrelmeinket szeretetével elhárítja”.
A mai ünnepen adjunk hálát Szűz Máriának azért, hogy a Krisztus iránti szeretetről példát adott nekünk, hogy a remény jele számunkra, és kérjük az Ő közbenjáró segítségét, hogy egykor Isten égi országában mindnyájan együtt lehessünk.

(Forrás: Berán Ferenc homíliája Szűz Mária mennybevételének ünnepére.) 

Magyar népünk számára különösen is fontos Nagyboldogasszony ünnepe, hiszen Szent István királyunk élete végén ezen a napon ajánlotta fel országunkat a Boldogságos Szűz Máriának.