„Ad caeli Reginam” – Mária királyi méltósága

Ezzel a körlevéllel vezette be XII. Piusz Mária Királynőnek az ünnepét 1954. október 11-én

Mária királyi méltósága

3913. … A legfontosabb dolog, amelyen Mária királynői méltósága alapszik, kétségkívül istenanyasága. Minthogy a Szentírásban a Fiúról, akit a Szűz foganni fog, ezt a kijelentést olvassuk: „A Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” [Lk 1,43k], és emellett Mária „az Úr anyjának” [Lk 1,43] neveztetik; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy ő is királynő, hiszen a Fiút, aki ugyanabban a pillanatban fogantatott, az emberi természetnek az Igével való személyes egysége miatt mint ember is király és az összes létezők Ura volt, ő szülte.
Tehát joggal és méltán írhatta a következőket Damaszkuszi Szent János: „Valóban minden teremtmény Úrnője lett, mivel a Teremtő anyja volt.”, hasonló módon állítható az is, hogy az első, aki Mária királyi tisztségét égi szózattal hírül adta, maga Gábriel arkangyal volt.

3914. A Boldogságos Szűz Máriát azonban nem csak istenanyasága miatt kell királynőnek mondani, hanem azért is, mert Isten akaratából örök üdvösségünk művében kiváló szerepe volt. „Mi lehet azonban örvendetesebb és kellemesebb, mint elgondolkodni azon, hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon, hanem a megváltással is uralkodik rajtunk?” [*3676]. …
Márpedig bizonyos, hogy a megváltás művének végrehajtásában a Boldogságos Szűz Mária bizalmas szövetségben volt Krisztussal. … „Amint” ugyanis „Krisztus azzal, hogy minket megváltott, sajátos jogcímen Urunk és Királyunk, úgy a Szent Szűz azon a maga nemében egyedülálló mód miatt, ahogy megváltásunknál közreműködött, egyrészt azzal, hogy önmaga jelenlétét rendelkezésre bocsátotta, másrészt azt értünk önként felajánlotta, és üdvösségünket egyedülálló módon kívánta, kérte, kereste”.

3915. Ezekből a megfontolásokból a következő következtetés vonható le: ha Mária, a lelki üdvösséggel való törődésben Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a szerzőjével, Isten akaratából szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló módon, ahogyan Éva Ádámmal, – a halál kezdeményezőjével – szövetkezett, úgy, hogy határozottan állíthatjuk: üdvösségünk műve egy bizonyos „összegzés” révén ment végbe, amelyben az emberi nem, amiként egy szűz által lett a halálnak lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által menekült meg; ha emellett szintúgy lehet állítani, ez a legdicsőségesebb Úrnő azért lett Krisztus kiválasztott anyja, „hogy része legyen az emberi nem megváltásában” , és ha valóban „ő volt, aki mind személyes, mind az öröklött bűnszennytől mentesen, mindig a legszorosabb összeköttetésben állt Fiával, akit a Golgotán, anyai jogainak és anyai szeretetének egészen elégő áldozatával együtt, mint egy új Éva, Ádám összes gyermekéért, akiket annak szánandó bukása beszennyezett, az örök Atyának felajánlott” – , ebből kétségen kívül arra lehet következtetni, hogy amiként Krisztust, az új Ádámot, nemcsak azért kell Királynak mondani, mert Isten fia, hanem azért is, mivel a mi Megváltónk, így valamilyen analógia alapján a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem azért is, mert új Évaként az új Ádámmal szövetkezett.

3916. Már most teljes, sajátos és önálló jelentése szerint egyedül Jézus Krisztus, az Isten és ember mondható Királynak; Mária azonban noha mérsékeltebb módon és csak hasonlóságot véve tekintetbe, ugyancsak részesedik a királyi méltóságban úgy mint Krisztus Isten anyja, és mint az isteni Megváltó szolgálatában ellenségeivel vívott harcában és mindegyik fölött aratott győzelmében való társa.
Ennek a Krisztus Királlyal való szövetkezésnek a következtében ugyanis eléri azt a méltóságot és fenséget, amellyel az összes teremtmények kiválóságát felülmúlja; ebből a Krisztussal való szövetségből ered az a királyt illető felhatalmazás, hogy ő oszthatja ki az isteni Megváltó országának kincseit; végül ebből a Krisztussal való szövetségből tör elő a Fiú és az Atya színe előtt megnyilvánuló anyai oltalmának soha ki nem merülő hatékonysága.

3917. Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária méltóságával az összes teremtmények fölé emelkedik, és ugyanúgy mindenki fölött Fia után az első helyet foglalja el. …
… Ahhoz, hogy megértsük a méltóságnak ezt a legkiválóbb fokozatát, amelyet az Istenszülő az összes teremtmények fölött elnyert, segít, ha megfontoljuk, hogy Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban, amikor fogantatott, a kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az összes szentek kegyelmét felülmúlta. … A Boldogságos Szűz emellett nemcsak a kiválóságnak és a tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb fokát nyerte el, hanem valamilyen részesedést is abból a hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia, Üdvözítőnk az emberek értelmén és akaratán uralkodik.


H. Denzinger – P. Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai  (1991)
Örökmécs Kiadó – Szent István Társulat, 2004, 3913-3917 (775-776 o.)