Dicsekedjünk mi is Urunk keresztjében!

Mit nem remélhet a hívő emberek szíve Isten kegyelméből, hiszen az Isten egyszülött Fia... meghalt az emberekért.

DICSEKEDJÜNK MI IS URUNK KERESZTJÉBEN!

A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szenvedése a dicsőség záloga és a béketűrés tanítása.
Mit nem remélhet a hívő emberek szíve Isten kegyelméből, hiszen az Isten egyszülött Fia, aki az Atyával egyenlőképpen örök, nem elégedett meg azzal, hogy embertől emberként szülessék, hanem ezenfelül még az általa teremtett emberek keze által meg is halt?
Nagy dolgot ígért a jövőre az Isten nekünk, de sokkal nagyobb az, amire visszaemlékezünk, és ami már értünk megtörtént. Hol voltak, vagy mik voltak a bűnös emberek, amikor meghalt értünk Krisztus? Ki kételkednék abban, hogy a saját életét adja majd ajándékul az ő szentjeinek az, aki még a halálával is megajándékozta őket? Emberi gyarlóságunk miért habozik elhinni annak a bekövetkezését, hogy az emberek egykor majd az Istennel fognak élni?
Ennél sokkal hihetetlenebb történt már meg: az, hogy az Isten meghalt az emberekért.

***

Csodálatos cserét csinált velünk ezzel a kölcsönös részesedéssel: ő mitőlünk vette a halált, mi őtőle kapjuk az életet.
Tehát nemcsak hogy szégyellnünk nem szabad a mi Urunk, Istenünk halálát, hanem inkább minden bizalmunkat ebbe kell helyeznünk, és mindenek felett ezzel kell dicsekednünk: hiszen magára vette tőlünk azt a halált, amelyet bennünk talált, és minden kétséget kizárva megígérte, hogy a saját életét adja majd nekünk, olyan életet, amit saját erőnkből el nem érhetnénk.
Mert ő annyira szeretett minket, hogy amit bűneink miatt megérdemeltünk volna, azt – miután ő, a bűn nélküli, értünk, bűnösökért szenvedett – már nem fogja ránk mérni az igazságosság alapján, hanem inkább ő tesz megigazulttá bennünket. Hát akkor miért ne adná meg a szenteknek azt a jutalmat, amit oly nyíltan megígért ő, aki bűntelenül is elszenvedte a bűnösöknek kijáró büntetést?
Valljuk meg tehát, testvérek, rendületlenül, és higgyük is erősen, hogy Krisztust értünk feszítették keresztre; és hangoztassuk is ezt, ne félénken, hanem örvendezve, ne szégyenkezve, hanem dicsekedve.