Szent Jakab apostol július 25-i emléknapját megelőző vasárnap a Magyar Pálos Rend zarándoklatot és búcsút szervezett a Jakab-hegyi kolostor romjaihoz.
A hagyományosan Szent Jakab ünnepéhez kapcsolódó búcsú napján, ahogy minden évben, 10.30-kor gyalogos zarándoklat indult a 24-es busz mecsekszentkúti végállomásától a Jakab-hegyi pálos romokhoz. A zarándoklás és a pálos lelkiség közel áll egymáshoz: mindkettőben jelen van a csendes elmélkedés, vezeklés, az Istennel való találkozás vágya. A zarándokok rózsafüzért imádkozva, énekelve tették meg a pálos romokhoz vezető utat. A zarándoklatot a Szent Jakab tiszteletére bemutatott ünnepi szentmise követte, melyet a pálos rend tartományfőnöke, Puskás Antal atya cerebrált. Szentbeszédében abban erősítette a zarándokokat, hogy a Krisztusba vetett reményük biztos alapokon áll, az adott körülmények és nehézségek nem vezethetnek az elkeseredés felé, és a kitartó hit fontos segítséget jelenthet mások számára is. Az ünnepi szentmisén a pálos szkóla, a Schola Sancti Pauli végzett liturgikus énekes szolgálatot Fodor Gabriella vezetésével. A szentmise után közös ebéd várta a résztvevőket, ahol alkalom volt az ismerkedésére, az élmények megosztására.
Az Árpád korban e helyen egy falu volt templommal, amelynek Szent-Jakab titulusáról kapta a hely a nevét. Bertalan pécsi püspök a XIII. század első felében kolostort alapított az itt élő remeték számára, mellyel egyházilag is szabályozott életet biztosított nekik. Az itt élő remeték aztán csatlakoztak a Boldog Özséb vezette remeteközösséghez. Legkésőbb Pécs török kézre kerülésekor, 1543-ban menekülhettek el a Jakab-hegyről a pálosok. A pálos rend török hódítással elenyészett Jakab-hegyi fészkét több sikertelen próbálkozás után a pálosoknak 1947-ben sikerült rövid időre újra birtokba venniük. Az egykori kolostor romjaihoz közeli kis erdészlakba három pálos szerzetes költözött ki, akik megkezdték a bozóttal benőtt és törmelékkel borított terület megtisztítását. A hegytetőn néhány baromfival és két tehénnel kis gazdaság alakult. A tartós megtelepedéshez szükséges kolostor és a hozzá tartozó Boldogasszony-kápolna tervei is elkészültek. A megindult építkezést a környező falvak népe, a pécsi, sőt a budapesti ifjúság is önkéntes munkával segítette. 1947-ben a Szent Jakab napjára szervezett búcsúra Pécsről és a falvakból mintegy négyezren mentek fel a hegytetőre. A meredek úton a pálos atyák vezetésével minden zarándok magával cipelt néhányat a hegy aljában az építési munkákhoz felhalmozott téglákból. A toronyról 1949 júniusában már csak a cserepezés hiányzott, a kolostorban a kápolna fölött a cellák is elkészültek. A szentelést egy évvel később, 1950. június 11-re tervezték. Erre azonban a szerzetesek egy nappal korábban bekövetkezett elhurcolása miatt már nem kerülhetett sor.
A középkorban és a XX. században a Jakab-hegyen élt pálos szerzetesek emlékét és épített örökségüket a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Pálos Rend együtt őrzi és ápolja.
További infomációk a Jakab-hegyi pálos kolostorrom történetéről itt olvasható.
