2022. május 26-án, életének 91. évében a pécsi pálos kolostorban a szerzetesrendi testvérek körében szentségekkel megerősítve, hosszú, türelemmel viselt betegség után csendesen az égi hazába költözött.
Csanád atya 1932. április 6-án született Magyarbánhegyesen. Gyermekkora óta érlelődött benne a papi és szerzetesi hivatás. Először 1950-ben Zircre jelentkezett, ahol fölvették a ciszterci szerzetesrendbe. Megkezdte a szerzetesi életet, de még abban az évben feloszlatták a szerzetesrendeket. Egy ideig kántorként szolgált, majd a kötelező sorkatonai szolgálat után közel egy évig betanított esztergályosként dolgozott.
1955-ben kezdte meg a tanulmányait az egri teológián. Itt ismerkedett meg az akkor titokban működő pálos renddel, melynek lelkisége annyira megérintette, hogy jelentkezett a rendbe, és 1960-ban elkezdte a titkos noviciátust. 1961-ben tette le az első fogadalmát, majd 1967-ben az örökfogadalmát. Egerben szentelték pappá 1961-ben. Ezután előbb egy évig Erdőtelken, majd három évig a szomszédos Kálban, végül négy évig a törökszentmiklósi főplébánián volt káplán. A kápláni éveket követően a törökszentmiklósi 2-es számú plébánián, a szervita Fájdalmas Szűzanya templomban volt plébános húsz éven keresztül.
A rendszerváltás időszakában, a Magyar Pálos Rend újraindulásakor, 1989-től előbb átmenetileg a gyöngyöspatai plébánián kezdhette meg hivatalosan a szerzetesi életét – az egyházmegyés papi feladatok ellátása mellett –, 1990-től pedig a budapesti Sziklatemplomban szolgált házfőnökként, majd 1992-től templomigazgatóként is 2005-ig. Utána a pécsi, majd 2008-ban a márianosztrai kolostorba került, mindkét helyen nagy buzgalommal végezve a hívek lelkipásztori szolgálatát. Egészségi állapotára tekintettel 2012-től újra a pécsi kolostorban élt, ahol a kolostorhoz tartozó Pálos templomban szinte a haláláig szolgált.
Derűs egyéniségével, bölcsességével, csendes, imádságos életével a pálos szerzetesi közösség meghatározó alakja volt.
Temetéséről később adunk információt.