A pálos rend névadójának és védőszentjének, Első Remete Szent Pálnak az ünnepén, január 15-én, hétfőn 18 órakor ünnepi szentmise volt a pécsi Pálos templomban, melyet Mayer Mihály püspök, pálos konfráter mutatott be. A szentmisén koncelebrált Bíró László püspök, pálos konfráter, Puskás Antal tartományfőnök, valamint Botfai Levente és Mátyás Mihály pálos atyák. A szentmise szentbeszédét Mayer Mihály püspök mondta, majd ezt követően Puskás Antal tartományfőnök atya vezetésével a jelenlévő pálos szerzetesek megújították a szerzetesi fogadalmukat. A szentmise végén régi hagyomány szerint Mayer Mihály püspök Remete Szent Pál ereklyéjével megáldotta a gyermekeket.

A gyermekek megáldásának eredetét keresve egészen Nagy Lajos királyig kell visszamenni a magyar történelemben. Nagy Lajos 1378-ban háborút indított Velence ellen, mely győzelemmel zárult. Az ezt szentesítő torinói békeszerződés egyik pontja kötelezte Velence városát Remete Szent Pál ott őrzött mumifikálódott holttestének az átadására, mely világosan mutatja Nagy Lajos pálosok iránti elkötelezettségét. Az ereklyék az akkori pálos főmonostorba, Budaszentlőrincre kerültek, mely ezáltal az ország egyik legnépszerűbb zarándokszentélye lett. Nagy Lajos király az ereklye magyar földre hozatalával Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag szentje Magyarország társvédőszentjeként szerepelt. Az ereklyénél nagyon sok csodálatos gyógyulás is történt, elsősorban a gyermekek körében, ezért vált hagyománnyá a pálos rendben az, hogy Remete Szent Pál ünnepén az ő ereklyéivel megáldják a gyermekeket.

Remete Szent Pál
Pál 228 körül született Thébában, Egyiptomban, mely a Római Birodalom tartománya volt. Gazdag családban, nagy gonddal nevelték. 244-ben azonban árván maradt, férjes nővérével és nagy vagyonnal. A Decius-féle üldözés elől vidéki házába húzódott vissza, majd amikor hírét vette, hogy sógora meg akarja szerezni a vagyonát, s ezért följelenteni készül, a sivatagba menekült, hátrahagyva minden vagyonát. A sivatagban egy hegy tövében kies barlangra talált: benne tiszta forrás csörgedezett, a barlang felső nyílásán besütött a nap, a bejáratánál pedig nagy pálmafa adott árnyékot és gyümölcsöt. Ide húzódott Pál, s bár időközben az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy Konstantin császár türelmi rendelete nyomán teljesen megszűntek, itt is maradt haláláig. Hat évtizedet töltött a barlangban, imába és munkába merülve. Isteni jelként egy holló naponta elhozta Pálnak mindennapi táplálékát, egy darab kenyeret. Amikor pedig Pál meghalt, két oroszlán jött elő a sivatagból, és ásta ki a sírját. A pálos címer elemei Remete Szent Pál életéből származnak: a pálmafa, a két oroszlán, és a holló, csőrében a kenyérrel.