A pálosok történetében Pécs különleges jelentőségű hely: a város tágabb környezetéhez kötődik az elsőként számon tartott pálos kolostor és napjainkban is Pécs a magyar pálosok központja. Történetük során a pálosoknak többször is el kellett hagyniuk Pécset, így – személyi folytonosság híján – az ide kötődő emlékek határozták meg a szerzetesek városhoz való viszonyát: maga a hely, illetve a térhasználat hagyományt és közösséget teremtő formái kötötték a rendet Pécshez, a „hazatérés” motiválta az újabb és újabb megkapaszkodást.
A kötet a szerzetesi közösség és a város kapcsolatának bemutatásával a Pálos Rend történetének sajátos metszetét adja, miközben a lokális fókusz olykor a történeti múlt összefüggéseit is új megvilágításba helyezi.